Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban volt két rádió, ami meghatározó szerepet töltött be az emberiség életében és történelmében. Elérte, hogy a technikai fejlődés olyan szintre jusson, hogy bolygókat kolonizáljunk, hogy a világ népei összeboruljanak, és vidám dalaikat közösen énekeljék a tábortűz körül, hogy minden éhező etióp asztalára a slágerangyal vigye a Danubius folyó völgyében csomagolt Pirítóst és nem utolsósorban, hogy Lali király és Balázs, az udvari bolond uralkodása alatt csend és béke honoljon az univerzumban.
Ha valaki nem tudná: ironizálok...Bár a Danubius és a Sláger Rádió meghatározó szereplője és aktív részese volt a magyarországi kereskedelmi rádiózás kialakításának , én mégis nevetek, mikor majdnem mindenki más sír. S hogy miért? Több okból is!
Kézenfekvő a tény, hogy a 21. században élünk egy Internet által uralt világban. Ugyan a Marson még nem ültethetünk banánfákat, de azért odáig eljutottunk, hogy van mp3 sőt mp4 is, Ipod, azaz minden olyan, ami 15 éve még csak Spielberg vagy Lucas úr sci-fijeiben létezett. Amíg nincs a két rádió helyett olyan hullámhossz, ami igényeinket kielégíti, kénytelenek vagyunk beérni a winamp-pal és a lemezekkel.
A spanyol viasz feltalálásának érzete nélkül állíthatom, eme két médium a magyar szórakoztatóiparnak nagy mértékben hozzájárult igényszintünk elsilányosodásához és ahhoz, hogy zenei iparunk gyakorlatilag újrahasznosítható hulladékon kívül semmit nem tud manapság produkálni. Még hogy valódi változatosság....Mindkét adón volt körülbelül háromszáz, négyszáz szám és ezt váltogatták napi két- három bontásban. Hogy esetleg más számok is léteznek, akár az adott előadótól is? Had hozzak egy példát a lágyabb és a keményebb szívű hallgatók számára is, hátha mindenki megérti, mire gondolok: Hogy a Metallica nem egyedül a „Nothing Else Matters”-szel alkotott rádióbarát számot? Hogy a Nox lemezeiről sem csak a „Százszor ölelj még” dobogtatja meg a hölgyek szívét?
Esetleg a rádióknak szerepük lehetett volna a helyi tehetségek felkutatásában, felkarolásában és bemutatásában. Talán a feladata az lett volna a címben megszólítottaknak, hogy alternatívát, választási lehetőséget biztosítsanak. Bár működött a „Kívánságműsor”, ám ez nem volt egy fizetett szolgáltatás, éppen ezért nem garantálta senki, hogy minden kérést teljesít.
Arról meg talán már tényleg csak suttogva merek beszélni, hogy a nagy sírás-rívásban egyvalamit elfelejtettek a hölgyek és urak. Mégpedig azt a tényt, hogy ez üzlet. És mint ilyen, kereslet-kínálat elven működik. Márpedig ha eddig volt igény Boros-Bocsi Bumerángos Bolondozásaira, akkor bizony ezután is lesz, legfeljebb más frekvencián, és más néven.
A rádiók megszűnésével kapcsolatban nagyon sok hallgatói kezdeményezés és oldal jelent meg a szociális weboldalakon is. Takács Zsolt és Váraljay Gabriel különböző virtuális klubbokra hívja fel a figyelmet. Csak szemezgetésképp:
Iwiw: Vissza a Danubiust és a Slágert!! (26.085 fő)
Kiállunk a Danubius és a Sláger Rádió mellett !!! (7.574 fő)
Facebook: Tiltakozom a Sláger és a Danubius megszüntetése miatt (4.488 fő)
Kérjük vissza a Sláger és Danubius rádiót (2.813 fő)
Ha ekkora embertömegeket képes megmozdítani ez a két csatorna, akkor miért nem alkot forradalmit, amire a világ is felfigyelne?
Érdekes az is, hogy a rajongók - gondoljunk itt arra az 1 millió emberre, aki a Sláger honlapján letette a voksát- fizetne-e rendszeresen az általa minőséginek tartott tartalomért?! Működhetne-e például egy saját kiépített WiFi hálózaton szórt előfizetős rádiócsatorna. Vagy csak addig volt érdekes, amíg aláírást kellett gyűjteni, és ezzel letudta a hallgatóság a ráeső részt a harcban?
Szinte divattá válik a Sláger és a Danubius megszűnésével kapcsolatos cikkek írása, ám ez ne tévesszen meg senkit! Ez az írás csak egy laikus elmélkedés. Az alábbiakban, korántsem törekedve a teljességre, néhány jótékonysági példát említenék, amelyekkel a két rádió tekintélyt és elismertséget vívott ki a magyar hallgatóság köreiben. Amikor 2009.október 28-án bejelentették, hogy a Sláger és a Danubius Rádió november 18-án éjfélkor beszünteti adását, valami elkezdődött az országban, és még a határon túl is. Több millió ember tekinti családjának a két rádiót. Hisz „a Sláger nemcsak zenét ad az embereknek, a Sláger a nehéz napokban is mindig a hallgatói mellett állt.” Minden elismerésem a Sláger Angyalé, aki hatalmas ajándékcsomagokkal felpakolva minden évben felkereste a rászoruló családokat, hogy szebbé varázsolja a karácsonyt. A Bumeráng hatalmas segítséget nyújtott abban, hogy a 400 lelket számláló Ivádon egy gyönyörű játszótér épülhessen. Továbbá a Sláger hallgatói 4 millió Ft-ot gyűjtöttek össze Karai Pistike, a Hunter szindrómában szenvedő kisfiú gyógykezelésére.
Sebestyén Balázsék sem tétlenkedtek, igyekeztek jótékonykodással maradandót hagyni maguk után. Egy olyan alapítvány számára gyűjtöttek pénzt, akik németjuhászokat mentenek ki sintértelepekről, de a gazdasági válság miatt most veszélybe került tevékenységük.
Mégis miért nevetek, mikor majdnem mindenki más sír? Mert nincs új a nap alatt, mert a birodalmak mindig összedőlnek, mert a gyertyák csonkig égnek, és még sorolhatnám a sablonokat. Attól, hogy megszűnt a Sláger illetve a Danubius Rádió, a tejesember holnap még kihozza a tejet, a pék megsüti a kenyeret, a buszsofőr is el fog szállítani, amennyiben fizetek érte, és szórakoztatni is fog valaki, mert a pénz beszél, és mindenki más hallgat... Csak mostantól új adókat...
Oroszlány Andrea
RSS-csatorna hozzászólásai
Írta: Gergál Butre Attila, December 31, 2009
-
- +0
-
-
Írta: Marius Haray, January 02, 2010
-
- +0
-
-
Írta: Gergál Butre Attila, January 03, 2010
Azért nem olvastál még tőlem itt semmit, mert kissé illetéktelennek éreztem magam az ilyesmire.Ez nem az én fórumom, úgy gondolom, de szívesen olvasom, mert színvonalasnak tartom összességében és olvasóként a hozzászólás joga számomra is él.Amúgy írok én éppen eleget.Eddig elsősorban verseim jelentek meg.Asszem öt vagy hat antológiában szerepelek.Legutóbb Lator László azt mondta az újabbakról, hogy kifejezetten élvezte az olvasásukat, de egy kukkot nem értett belőlük és mivel ezek valóban max. egy tucat ember számára érthetők többé-kevésbé (ráadásul ezen változtatni nem is akarok) tartózkodom attól, hogy önálló kötetbe rendezzem őket.Már csak azért is őrizkedem az újabb megjelenéstől, mert nem hiszek benne, hogy akár csak egy kicsit is kerekebbé tenném én ezzel a világot.Közéleti cikkeket is írok néha, de ezek meg nem igazán illenének ide, mert témaválasztásuk miatt érdektelenek a PRESStige olvasói számára.Ennyi.
-
- +0
-
-
