Vágyálmok a pincédből
Soha nem érzünk fájdalmat,
soha nem érzünk vágyat,
ne higgy nekünk ártatlan!
Álmatlan vágyálomból vágyálomba,
nem is élünk életet.
Overallban operálunk,
ne higgy nekünk aberrált!
Mindennap ugyanabba a szarba lépek,
hiába forr a véred,
alakítja haragod.
Forgasd a szemeid kamarát,
a kamerád nem veszi a sámántáncot,
amit a pincédben járnak
és főzik a mágiát,
az égi láger áriát,
amelyben méhsör és nyálka
galbánum és mandragóra átka
embervér, varjútojás,
imaszóra váltakoztat szerepet.
Már csak az illata is:
betrippezve steppeli a tapétát
tip-top átadja a stafétát,
egy tripperes örömlány.
Sápadt, kémény mögül kibukkanó gyermekarcok öt felé.
Lopva kacsingatnak fortyogó köd felé.
Nem lepi meg őket az álomkór,
alva jár halni hajnali háromtól.
Útjelző
Olyan Ő, mint a magozatlan meggyes rétes –
Kiköpködöd a meggymagot.
Olyan, mint aki elfeledi az ismerős arcokat,
De téged mégis meghagyott
Magának emlékül.
Rosszabb, lópokrócos, szúrós napokra,
A szutykos hótakaró alá.
Takarék a szurkos, kecses ívű, kacskaringós országútra,
Hogy az Ő pályáján pislákolj.
Suhogó ballonkabát a Károly hídnak küszöbén
Megremegő levegő melegében,
maradva meseszépen
egy prágai kávéházban,
délben.
Pincérek papucsban, szandálban,
zoknival vagy anélkül,
kinn a polgár fázik,
kisujja is megkékül.
Kávéfőző izzad párát.
Keresztbe teszi a lábát
a füstös, tompa fény.
Csillog a tejnek a habja
a kávéscsésze köldökén.
Egy suhogó ballonkabát
a Károly hídnak küszöbéhez ér.
Jégvirágos őrizetlen
Nekidideregve a radiátor szárnyához.
Átszépítéshez
Anikónak money kéne manikűrre,
De a mami súgva sírja:
Veszteség.
Tisztaság.
Föllelhetetlenül elkallódott.
Föllelhetetlenül elkallódott.
Baranyovics Borisz (1986)
Az ELTE néprajz-magyar szakos hallgatója, költő, raper, graffiti live act szereplő. 2007-ben jelent meg Szerjozska szuflé című verseskötete az AB-Art gondozásában.
RSS-csatorna hozzászólásai
