A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem (KFE) Közép-európai Tanulmányok Karának (KETK) legfiatalabb tanszéke, az Areális Kultúrák Tanszéke
profilját az olyan szakemberek képzése alkotja, akik könnyen mozognak a közép-európai kulturális közegben, legyen szó irodalomról, történelemről, néprajzról, politikáról vagy akár nemzetiségi kérdésekről. Szlovákiában ez az egyetlen tanszék, ahol a szlovák kisebbségi irodalommal is foglalkoznak. Az Areális Kultúrák Tanszéke vezetőjét, Tibor Žilkát az intézmény működéséről és jövőbeli terveiről kérdeztük.
Milyen szakokon folyik képzés a tanszékükön?
Az Areális Kultúrák Tanszéke két szak oktatását biztosítja: az egyik a közép-európai kultúrák, a másik a hungarológia szak. A hungarológia szak magas színvonalú oktatását csak úgy tudjuk biztosítani, hogy óraadó tanárok is besegítenek, beleértve a magyarországi előadókat is (Pusztay János, Kozmács István tanár urakra gondolok itt). Viszont azt, hogy ez sajátos hungarológia legyen, amely magában foglalja a szlovák-magyar nyelvi, irodalmi, kulturális kapcsolatokat is, erre a legmegfelelőbb előfeltételeket épp tanszékünk tudja megteremteni. Legyen ez továbbra is ún. szlovák hungarológia, amely ellensúlyozza a határon túli magyar szlovakológiát. Szilárd meggyőződésem, hogy rendezni végre közös dolgainkat csak a reciprocitás elvének betartásával tudjuk megvalósítani a jövőben.
Hány diák látogatja az egyes szakokat?
Az Areális Kultúrák Tanszékére ebben a tanévben 564 hallgató iratkozott be, ebből 367 a nappali tagozatosok száma, 197 pedig a levelező hallgatóké. Egyelőre nagyobb érdeklődés mutatkozik az areális kultúrák szakja iránt: a közép-európai areális kultúrák szakon 308 nappali tagozatos és 161 levelező tagozatos hallgatónk van. A hungarológia szakot jóval kevesebb hallgató választotta: ott 59 a nappali tagozatos és 36 a levelező tagozatos hallgató.
Hány tanár jut a több mint ötszáz hallgatóra? Mondana pár szót a tanszék pedagógusairól?
Az oktatást mindössze 9 főállású pedagógus látja el, viszont elég sok az óraadó (externista) oktató. Ami a fokozatokat illeti: a 9 közül 2 egyetemi tanár, 1 docens, 4 adjunktus PhD. fokozattal, 1 fokozat nélkül, valamint 1 tanársegéd alkotja a tanszék pedagógus-állományát. A hallgatók létszáma igen magas, mondhatnám átlagon felüli, most már azon kell fáradozni, hogy az oktatás és a tudományos kutatás minősége is egyre javuljon.
Milyen kiadványokat jelentet meg a tanszék? Milyen a publikációs tevékenysége?
Az Areális Kultúrák Tanszéke rövid fennállása ellenére aránylag sok publikációt jelentetett meg. Ami nagyon is dícséretre méltó, az az, hogy nemcsak tanulmánykötetek láttak napvilágot, hanem néhány monográfia is (Peter Andruška, Patrik Šenkár, Zuzana Vargová, Miloš Zelenka monográfiái). Ez azért is fontos, mert a fokozatok megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges a monográfia, s főleg a fiatalabb kollégák esetében fontos a habilitációs folyamat beindítása, azaz a docensi fokozat mielőbbi megszerzése. Nagy jelentőséget tulajdonítok a Zošity (Füzetek) címen ismert kiadványok további megjelentetésének, mert e folyóiratot pótoló sorozat lehetőséget nyújt a tanszék összes tagjának arra, hogy rendszeresen publikálhasson, beleértve a doktoranduszokat is, nem is beszélve arról, hogy kitűnő tanulmányokat közölhetünk magyar, lengyel és cseh szakemberektől is. A publikálás előfeltétele tudományos konferenciák szervezése, valamint a tanszék tagjainak tudományos konferenciákon való részvétele más belföldi és külföldi egyetemeken. Áltatában ez egyúttal publikálási lehetőséget is jelent, de van egy másik fontos tényezője is. Mindenekelőtt a kapcsolatteremtésre gondolok, mert egy tudományos konferencia nemcsak előadásokból áll, hanem egyúttal további együttműködésre is sarkallhatja a kutatókat egy-egy témakörön belül.
Végezetül, beszélne a hungarológia szak változását érintő tervekről?
A hungarológia szakon folyó újítások közül kiemelném azt, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt helyezünk majd a finnugor népek nyelvének, irodalmának, kultúrájának a tanítására. Szeretném, hogy ha kiépülnének a kapcsolatok a finn és észt egyetemekkel, intézményekkel, de nem szabad megfeletkezni az oroszországi finnugor népekről sem. Gondolok itt többek között a mordvin Szaranszkra, amelynek óriási egyeteme van. Mindez úgy szakosíthatja hallgatóinkat, hogy akár a diplomáciai ambíciókat is felébresztheti bennük, de még fontosabb az, hogy a munkapiacon is fel tudják majd kínálni sajátos, majdhogy együlálló műveltségüket, tudásukat, felkészültségüket.
Professzor Tibor Žilka a pozsonyi Comenius Egyetemen végzett szlovák-magyar szakon 1962-ben, majd a Nyitrai Pedagógiai Kar (akkor még intézet) Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén kezdett tanítani. Az Irodalomkommunikációs Intézet alapító tagja, 1994-től egyetemi tanár Szlovákiában, 2000-ben pedig nagydoktori titulust szerzett a Brünni Masaryk Egyetemen. 2003-ban Mádl Ferenc egyetemi tanárrá nevezte ki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem számára. 2009-ig az itteni Bölcsésztudományi Kar Szlavisztika Intézetének és a Szlovák Tanszéknek a vezetője, valamint a nyitrai Irodalmi és Művészeti Kommunikáció Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területei a stilisztika, narratológia, poétika, szemiotika. Több külföldi egyetemen adott elő, többek közt a berni, újvidéki, szegedi, osztravai vagy a brünni egyetemen, de Európa számos más városában is tartott előadást: Prágában, Varsóban, Berlinben, Tallinnban, Boroszlón, Opaván, Olmützben, Grazban, Bécsben, Lyonban, Bautzenben, Katovicében, Brünnben, Ochridban stb. 12 monográfia és számos külföldi tudományos, irodalmi folyóiratban publikált cikk szerzője. Legsikeresebb monográfiája, a Poetický slovník (Poétai szótár) két kiadást is megélt, második kiadása tízezer példányszámban jelent meg.
(pt)
RSS-csatorna hozzászólásai
Írta: István, January 27, 2010
Égbekiáltó aránytalanságnak tartom, hogy a mai napig semmilyen látható elmozdulás nincs a hungarológia oktatásban a sztyeppei kultúra hagyományait magukénak valló népekkel való kapcsolatépítés irányába. A török népekkel annyi közös nyelvi, zenei, mentalitásbeli stb. hasonlóságot mutatunk a nagy földrajzi távolság ellenére, hogy érthetetlen számomra, miért nem hajlandóak tudomásul venni a nyilvánvalót.
Maga a magyar etnikum is részben török (türk) nyelvű elemekből jött létre és a kunok valamint a jászok tömeges letelepítéséig bezárólag a Magyar Királyság lakossága is meghatározóan ilyen, azaz a sztyeppei kultúrkörhöz tartozó elemekkel bővült. Török nyelvűek voltak a kunok, akik a türkök kipcsak ágához tartoztak (azonos nevű törzs, a kipcsak a mai napig létezik Kazakisztánban) és iráni nyelvűek a jászok. Ez a tudatos telepítési politika is önmagáért beszél az Árpád-ház és Árpád népe identitástudatát illetően.
A mondavilág is ezt a vonalat támasztja alá, mind a hunok, mind a szkíták a sztyeppei kultúra meghatározó népei voltak. A finn és ugor mondavilág nem mutat közelebbi hasonlóságot a magyarral, erről Schmidt Éva könyveit olvasgatva nem nehéz meggyőződni.
Schmidt Éva nagyon hosszú időt töltött a manysik között, beszélte a nyelvüket és tiszta szívéből szerette az obi ugorokat. Ám ő is úgy gondolta, hogy nyelvileg legközelebbi, de kulturálisan legtávolabbi rokonaink ők.
-
- -1
-
-
