PRESStige

Friday, Mar 12th

Last update:07:30:07 PM GMT

You are here: Véna Irodalom Stephen Daldry adaptációi – Michael Cunnungham Órákjának és Bernard Schlink A felolvasójánák könyv- és filmváltozata

Stephen Daldry adaptációi – Michael Cunnungham Órákjának és Bernard Schlink A felolvasójánák könyv- és filmváltozata

Virginia Woolf téglákkal a zsebében besétál az Ouse folyóba. Egy nő, aki a sivár 50-es években Woolf Mrs. Dalloway című regényét olvassa, úgy dönt, hogy nem bírja tovább az otthon fojtogató melegét.

Szemétbe dobja a férjének készített születésnapi tortát, kisfiát otthagyja a szomszéd néninél, majd egy hotelszobát bérel. Retikülje tele van nyugtatóval. Végül rájön, hogy élete már eleve maga a halál. Visszamegy a fiáért, új tortát süt, és könnyeit nyelve fekszik vissza a hitvesi ágyba.


Fia 50 évvel később kiugrik az ablakon. AIDS-ben szenvedett. Öngyilkossága napján Clarissa Dalloway modernkori alteregója vacsorára hívja, melyet az ő tiszteletére rendez. Richard nem akar elmenni. Veszekednek, végül Clarissa ráhagyja a dolgot, nem kell ott lennie. “Teljesen mindegy, hogy elmegyek-e a vacsorára,” - mondja Richard - „mert akkor is ott lesznek az órák, az órák a vacsora előtt és az órák a vacsora után…”

Michael Berg virágcsokorral a kezében érkezik meg a börtönbe, hogy ifjúkori szerelmét onnan elvigye. Az immár ősz nő húsz év után szabadul. Büntetését 300 ember megöléséért kapta, mivel SS őrként ez volt a munkája. A börtönben azonban Michael már csak Hanna halálhíréről értesül. Felakasztotta magát. Soha nem csomagolt össze, hogy távozzon.

Mi köti össze ezt a két, látszólag teljesen eltérő történetet? Először is az, hogy mindkettőt megfilmesítette Stephen Daldry, és mindkettő alapja egy regény volt. Az Órák Michael Cunningham azonos című regénye alapján készült, A Felolvasó pedig Bernard Schlink regényének az adaptációja.

Mindkét mű az irodalom és a film mezsgyéjén mozog. Az Órák már eleve Virginia Woolf híres regényének a feldolgozása. Az író a Mrs. Dalloway témáit, női sorsok kilátástalanságát, a leszbikusság, az öngyilkosság, az elmebaj kérdéseit feszegeti új kontextusokban. Három nő történetén keresztül variálja a könyv témáit és körülményeit: az egyik maga Virginia Woolf és az öngyilkosságához vezető utolsó időszaka, a másik a regényét olvasó nő döntése élet és halál között, a harmadik pedig Mrs. Dalloway karaktere 2001-ben, aki volt partnere öngyilkossága után végre ’szabad’ lehet, és boldogan élheti életét barátnőjével.

A Felolvasóban szintén nagy szerepet játszik az irodalom. Hanna Michaellel való találkái során mindig arra kéri a fiút, hogy regényeket olvasson fel neki. Szerelmük hirtelen végződik, Hanna egy napon egyszerűen eltűnik az életéből. Évek múltán Michael joghallgatóként egykori auschwitzi SS őrök perén vesz részt egy szeminárium keretén belül. A tárgyalóteremben meglepve látja, hogy Hanna az egyik vádlott. A per alatt kiderül, hogy Auschwitzban Hanna szintén felolvastatott magának a foglyokkal, akiket később a halálba küldött a szelektálások során. Michael rájön, hogy Hanna egyáltalán nem tud olvasni, és ezt a titkát féltve őrzi, még akkor is, amikor ez a tény megmenthetné őt az életfogytiglani börtöntől. A könyvben az írástudatlanság és a regények még nagyobb szerepet kapnak, mint a filmben: amikor Hanna végül megtanul olvasni börtönévei során, több zsidó túlélő beszámolóját is elolvassa, és végül a szabadulása előtti öngyilkossága ezzel is magyarázható.

A két történetben még valami közös van. Mindkettő kérdéseket vet fel az élet és az öngyilkosság értelméről. Van-e értelme Richardnak tovább élni az AIDS-szel?  Hogy tudna Hanna visszatérni a társadalomba? Mi a helyzet azokkal, akik tovább élnek? Miért gondolja meg magát Richard anyja a hotelszobában? Jó döntést hozott-e?

Milyen életet él Michael Berg, aki állandóan Hanna bűntettén őrlődik? A könyvben így vall: ”Egyszerre akartam Hanna bűnösségét megérteni, és elítélni. De ahhoz az túl szörnyű volt. Amikor megpróbáltam megérteni, úgy éreztem, hogy nem tudom úgy elítélni, ahogy azt el kellene ítélnem. Amikor úgy ítéltem el, ahogy kellene, nem maradt semmi helye a megértésnek… A szenvedés, amin a Hanna iránti szerelmem miatt keresztülmentem, részben az egész generációm sorsa volt, német sors.” Az Órák szereplői női sorsokat mutatnak, a huszadik század különböző időszakaiban. Az egyik a kollektív bűnösség, bűn és bűnhődés, a másik az elnyomás bemutatása.

 

Gyurovszky Éva

Hozzászólások (0)Add Comment

Szólj hozzá Te is!
smaller | bigger

busy