Alkohol és irodalom. Alkohol és rendszerellenesség. Alkohol; nem szórakozásból, hanem mint az ellenállás és (vagy) a kiábrándulás jelképe, a szabadság groteszk szimbóluma. Mit jelent misztifikálása a művészetben, és hogyan lehet ábrázolni az ivás ’élményét’?
„Elvégre az iszákosság az ő esetében munkaártalom: minden valamirevaló író iszákos volt, és ha éppen nem írt, ivott, mint a gödény, csak kapásból, a példa az önigazolás végett felemlítve néhány nevet: Vörösmarty, Ady, Krúdy, a morfinista Csáth Géza és a legkedveltebb magyar írója: Cholnoky László. Aztán Edgar Allan Poe, E. T. A. Hoffmann, Ambrose Bierce, Malcolm Lowry, Dylan Thomas, Faulkner, F.S. Fizgerald, O’Neill, Jack London (A Sárga Sátán szerzője), Ken Kesey és A vak bagoly perzsa írója: Szadek Hedaját; mindkettő kábítószeres, és folytathatná a szomorú névsort, de mi értelme volna…” – írja Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című művében. Igen, a szenvedő művész, a ’munkaártalom’ érthető jelenség: erőt próbáló és veszélyes feladat gondolkodni, úgy igazán, mélyen, a körülöttünk levő igazságtalan világról. És ha már vettük a bátorságot, hogy gondolkodjunk, az igazi felismerés, mennyire tehetetlenek és gyöngék vagyunk megváltoztatására egyedül, sötét démonként üldözi az embert. Írni róla: talán remény, talán csak szükséges. Inni: a megkönnyebbülés illúziója, talán szükséges…
Veszélyes illúzió. Erről ír Hajnóczy. Az alkoholizmus pokláról és démonairól. A zuhanásról. A függőség esetlenségéről, arról, hogy „csak egy litert, gyógyító szikvízzel keverve” fog meginni, ami persze nem így végződik, de holnap, holnap „már nem töltök rá”. Egy délutánról, amikor az író a feleségére várakozik, és közben az alkohollal küszködve megpróbál írni „a rettenetes fehér papírra”, megírva történetét arról, hogyan találkozott forgalmista korában a strandon Krisztinával, a mindig vidám, titokban slágerénekesnőnek készülő fiatal egyetemista lánnyal.
Eközben viszont vissza-visszatér a könyv a jelenbe, a lakásba, ahol az író bor és szikvíz mellett gondolkodik az írás és az ivás nehézségeiről. Közben rémképeinek leírásai szakítják meg a szöveget, filmszerű bevágások, látomások, tele vérrel, meztelen nőkkel, félelemmel, melyek megértetik velünk: ebbe bele lehet őrülni, ezt látom, ez bánt, ivás közben így szenvedek. A rémképek leírása filmtechnikai eljárásokat mozgósít, snittekkel váltják a helyszínek egymást. Pontosan el kell képzelnünk minden színt, ruhadarabot és arckifejezést, hogy megértsük, min megy keresztül. Hajnóczy így vesz rá minket arra, hogy részt vegyünk az őrületben, hogy vetítsük le a fejünkben, és éljük át mi is ezeket a látomásokat, és értsük meg, mit is jelent az alkohol társaságában élni.
Gyurovszky Éva
RSS-csatorna hozzászólásai
