Szomorú dolog látni, ahogy egy karrierdiplomata csődöt mond, túlságosan beleéli magát belpolitikai szerepébe, ezáltal hiteltelenné válik. Miroslav Lajčák Pravdának adott interjújából kitűnik, hogy a karrierdiplomata zsebrambóként, saját harcának tekinti a szlovák-magyar konfliktust.

„Ha azt hiszitek, térdre kényszerítetek minket, nagyon tévedtek“ – mondta a diplomata az egyelőre még ellenzéki, de nemsokára már az új, legitim magyar kormányt felállító Fidesz képviselőinek. Furcsán hangzik ez egy olyan diplomata szájából, aki miniszteri megbízatása előtt a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselője volt. Olyan diplomaták után töltötte be a posztot, mint Paddy Ashdown, vagy Christian Schwarz-Schilling. Ez a poszt Európa egyik legérzékenyebb pontjának karbantartói feladata, mely a legnagyobb körültekintést és diplomatikai készséget igényli. A Balkán ugyanis még mindig rászolgál az „Európa puskaporos hordója“ címre. Lajčáknak tehát volt ideje élesben edződni, s tudhatná, hogy nyílt lánggal manipulálni kényes helyzetekben nem a legokosabb dolog. Mégis éles töltényekkel lövöldöz.

Lajčák tavaly a kissé sótlan Ján Kubišt váltotta a szlovák külügyminiszteri poszton. Sokan (én is) azt hitték, hogy a váltás kicsalogatja a bunkerharcot folytató feleket állásaikból. Egy személycsere ugyanis nagyon sokmindent kinulláz, lehetőséget ad új fejezetek megnyitására. Kubiš megkezdett külpolitikáját át lehetett volna irányítani egy gesztusalapú, nyíltan a konfliktusok kezelését előtérbe helyező politikai kapcsolatrendszerre. Erre még nagyobb esély nyílt, miután a magyar oldalon Göncz Kingát is leváltották. Helyére Balázs Péter került, s emiatt sokan hihették, hogy előrelépünk. Nem így történt.

Tovább »»»